1. rész

1. rész

Így kezdődött minden

-  Szia, Lee Minjoon vagyok, az új szobatársad! – Elmosolyodtam, ahogy a másik srác közelebb jött hozzám.

-  Mi a bánat vagy te? – Kíváncsian megböködte az arcom.

…

Most biztosan azon gondolkodtok, hogy hol vagyok, vagy mit is csinálok tulajdonképpen ezzel a taggal. Nos, hadd vigyelek vissza titeket az időben egy kicsit.

~~~

~Két héttel korábban~

-  Hogy mi? Azt akarod, hogy egy fiúiskolába menjek? – Kiabáltam a telefonba.

-  Naaa, légyszi… ez az utolsó évem! Épp most vett fel gyakornoknak az SM, és nem csinálhatom egyszerre mindkettőt!

-  Tudod, hogy anya sose engedné meg!

-  Épp ezért kérlek téged. Apa úgyis hagyja, hogy azt csinálj, amit csak akarsz.

Ez igaz… Apa tényleg mindent rám hagy…

-  KÉÉÉÉRLEEEEK! Ez az egyetlen álmom az életben! – könyörgött a bátyám.

-  De… nekem is suliba kell járnom…

-  Te amúgy is magántanuló vagy. Nem akarsz kimenni, és világot látni? – Grrr… Folyton ezt használja fel ellenem!

-  Hát…

-  Könyörgöm, most az egyszer segíts rajtam! Megígérem, hogy szerzek neked Kim Jaejoongtól autogramot, sőt még képet is! – Ennyi. Kim Jaejoonért akármire képes vagyok… hehe~

-  Jó.

-  EZ AZ! KÖSZÖNÖM, HUGI! – cuppogva belepuszilt a telefonja mikrofonjába.

-  Fúj… oké, semmi gáz. Te lerendezed anyát, enyém apa. Oké?

-  Oké.

~~~

~Aznap este~

-  Apu? – Azt hiszem, minden megvan, ami kell. Csoki? Pipa. Kiskutya szemek? Pipa. Mr. Doo, a plüssmacim? Az is pipa.

-  Igen, kicsim?

-  Ööö… Éppen azon gondolkodtam, hogy… mivel ez az utolsó évem az érettségi előtt… Azon agyaltam, hogy… hogy… elmehetnék-e suliba. Mármint… normális suliba. – Azonnal magamra öltöttem a kiskutya szemeimet.

-  És miért? Nem tetszik az itthoni suli? – Oké, B-terv.

-  Csak kérdeztem… de ha neked nem tetszik az ötlet, hát jó… Mr. Doo, azt hiszem, soha nem fogom látni a világot… – Hehe, működik. Csak-még-egy-kis-könny!

-  Aahh, kicsim, ne sírj! Oké-oké, apu elenged téged suliba, de csak azért, mert ez az utolsó éved! – Ezaz, bevált! Hű, ez simán ment!

-  Komolyan? – Kérdeztem, ő pedig bólintott.

-  Te vagy a világ legjobb apukája! – szorosan magamhoz öleltem. – Tessék, egy kis ajándék – azzal átnyújtottam neki a csokit.

-  CSOKI! – felpattant a kanapéról, és elvette a dobozt. Azta, lehet, hogy rögtön a csokival kellett volna kezdenem…

~~~

Ja. Így kerültem ide. Pasinak öltözve egy fiú iskolában… ha még mindig nem értenéd, hadd magyarázzam el részletesebben.

A testvéremet visszahívta az SM Entertainment, hosszú idő után végre felvették – de volt egy kis bökkenő. Az anyukám nem akarja, hogy énekeljen. Azt szeretné, ha suliba járna, úgyhogy én, a csodálatosan kedves és rendes testvére kisegítettem azzal, hogy eljöttem ebbe a fiúiskolába, azt játszva, hogy ő vagyok. Hála istennek iskolát váltott, így senki sem ismeri őt az új helyen.

De találd ki, mire jöttem rá, miután teljes mértékű beleegyezésemet adtam a tervbe…

Egy közös szobán kell osztoznom abban a rohadt suliban, egy rohadt kollégiumban, egy rohadt szobatárssal az egész rohadt év alatt! Ahhhjj… Azt mondtam apának, hogy lányiskolába megyek, és egész évben ott leszek. Ja, tulajdonképpen elhitte…

Ó igen… a bátyám Jaejoong autogramot ígért. Kezdem azt hinni, hogy nem ér ennyit. Ah, miről is beszélek? Hiszen máris itt vagyok…

Térjünk vissza a valóságba.

-  Ya! – a tag éppen hozzám beszélt.

-  Oh! Ööö… szia.

-  Nézzenek oda, milyen kis vézna vagy, meg minden… Fiú vagy te egyáltalán? – megint az arcomat kezdte el böködni.

-  Ch, persze, hogy fiú vagyok! – Mély hangon beszéltem azt remélve, hogy most már elég férfiasnak tart.

-  Hát pedig nem úgy nézel ki… – Visszabattyogott az ágyához, majd a kezébe vette a könyvét, és olvasni kezdte.

Egy év. Csak egy év. Megcsinálom. Jaejoong aláírásáért… Meg tudom csinálni!

-  Key vagyok.

Oké, legalább ennyit tudok. A szobatársam neve Key. Asszem ez egy nagyon érdekes év lesz…

.